-Anya! Nem tudom tolni a talicskámat, mert itt egy patkány!!
Szerencsére csak egy padka volt.
Megmutattam, hogy emelje fel a kereket, sikerült, hurrá!
Következő körben, immár kicsit fentebb látványosan mutatja, hogy ezt ő meg tudja csinálni, minden porcikáján látszik, hogy ez az új tudomány, és egyébként tényleg, mert valódi beton van a kis talicskában, le nem maradna az apjától, pont mint a nagy. Megzabálom.
-Te milyen ügyes fiú vagy!Gyere hagy adjak egy puszit!
-Ide, az arcomra. -mondja felnőttesen, mert egy percre ki nem zökkenne a szerepéből.- Te is mindig az arcodra szoktad kérni. (Naná, mert csőrözős korszakban van,valahogy muszáj megtanítani...)
-Anya! Gyere én is adok egy puszit az arcodra, mert nagyon ügyes vagy...És én nagyon büszke vagyok rád..., hogy ilyen szépen kitakarítottad a lakást!
Megzabálom.
2015. március 26., csütörtök
Gyuri ma
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése