Rongybaba, az új barát

A gyermekemmel van mit megbeszélnünk, három hónapon belül pedig a végsőkig tágítjuk ennek a félmondatnak a tartalmi lehetőségeit. Alvásprobléma, növekvő pocak, kistesó érkezése, kezdődő irigység, hisztik, szóval dumcsizhatnékom van. De ő még nem beszél, legalábbis nem cicerói körmondatokban. Szerettem volna neki egy babát, amin elmutogatjuk a dolgokat, aki lefekszik magától a saját ágyába, akinek oda kell adni a traktort, aki puszit ad, és aki kicsi. Ne legyen műanyag, mondá valamelyik szakirodalom, akkor, gondoltam, legyen rongybaba. Azt meg akár megpróbálhatnám én is. Mindenképpen antropomorf kisfiút szerettem volna, ezért leküzdöttem ama vágyamat, hogy valamelyik alkotótárs barátnémtől vásároljak meg egy csodát, amit készítenek. Íme a mi rongybabánk. Neve még nincs, mert a fiúk (apa és fia) azonnal elnevezték Gergőbabának, de nem tudom, lehet, hogy ez öngól... Vigyázat! Nem Waldorf-baba, már ha sikerült megértenem, hogy mitől waldorf a waldorf. De az arcát onnan lestem.

Íme a legjobb link a waldorfbaba-készítésről. Nekem ez volt a leghasznosabb forrás.